Viktoria Boutenkótól kaptam hírlevélben ezt a receptet még a nyáron. Ma egy könnyű ebédre vágytam, és valamiért ez jutott eszembe. A levélben nem volt fotó a recepthez, most már tudom, hogy miért. Erről az egyébként nagyon finom pudingról nem lehet jó képet csinálni, hát ilyen csúf szegény.
Ne vegye el a kedved, készítsd el, és fogyaszd egészséggel!

Az arányokat és a hozzávalókat is kicsit átalakítottam, és készült néhány különleges variáció is, lássuk:

Hozzávalók:

2-3 csészényi vegyes piros bogyós gyümölcs (lehet fagyasztott is)
15 dkg spenót
1-2 kimagozott datolya (ez elhagyható, mert szerintem elég édes enélkül is)
1 banán
kevés víz
1 evőkanál psyllium husk

A spenótot a banánnal és a datolyával annyi vízzel turmixoljuk simára, hogy egy sűrű, pudingszerű anyagot kapjunk. Mehet bele a datolya is, előtte kóstold meg, ha elég édes, akkor kihagyhatod.

Öntsd ki egy tálba, és add hozzá a psyllium husk-ot. Jól keverd össze, az apró szemcsék megszívják magukat nedvességgel, és egy kanállal jól ehető zöld pudingot kapsz.

Poharakba lehet szedni, két-három kanál puding, majd jó sok piros gyümölcs, a tetejére újra puding, aztán megint gyümölcs.

Az eredeti receptben az áll, hogy a piros gyümölcsöket is turmixoljuk bele a pudingba. Belegondoltam, milyen színe lesz úgy? Hát, bátraké a szerencse, kipróbáltam, néhány gyümölcsdarabbal együtt ment vissza a puding a turmixgépbe!
És a színe ugyan borzasztó, de az íze fantasztikus lett!

A puding színe érdekes…

Nem nagyon szeretem, ha nincs mit rágni egy ételen, így ebbe is került gyümölcs pluszban:

Ezt nem tenném egy szakácskönyv címlapjára, mert nem venné meg senki 🙂

Az íze nagyon finom, tulajdonképpen zöld turmix, kicsit sűrűbben, és innivalóból ennivalóvá alakítva.

A harmadik csésze pudingot szőlővel ettem, és úgy is nagyon finom volt.

Ezzel a zöld-piros pudinggal teljesen jól laktam, elég volt egy ebédre!