Céklás-répás kréker

Első próbálkozásaim kréker ügyben nem igazán voltak sikeresek. Tele voltak olajos magokkal, és zöldség alig volt benne. Egy alapvetően olajos magból álló krékert mondjuk dióból készült kőrözöttel fogyasztva problémáid lehetnek az étkezés után a magas zsírtartalom miatt. (jó, ez jó zsír, de azt sem szabad túlzásba vinni, és van, aki érzékeny erre)

Sikerült egy nagyon jó krékert kikisérleteznem, ebben már túlsúlyban vannak a zöldségek, nem túl zsíros, ellenben színes, roppanós, ízes. Fűszerezni nem is nagyon szükséges, mert a zöldségek ízesítenek.

Egy hasonló receptet már leírtam, olvasd el – ITT –.

Pár hete már folyamatosan ezt a krékert készítem otthon. Aki ott volt a potluck-on, az megkóstolhatta. Így néz ki, amikor készen van:

A képről szinte le lehet olvasni a hozzávalókat, látszik a cékla, répa, lilahagyma, a sok fehér pötty pedig a kendermag.

Céklás-répás kréker

2 sárgarépa

1 kisebb cékla

1 kisebb lilahagyma

1 kis csokor petrezselyem

2 kanál hántolt kendermag (kihagyható)

2 csésze sárga lenmag



Cracker with carrot and beetroot

2 carrots


1 little beetroot


1 little red onion

1 bunch parsley


2 tbspoon hempseed


2 cups yellow flaxseed


salt

A zöldségeket aprítógépben felaprítjuk, szemcsés állagúnak kell lennie. A lenmagot megőröljük, és kevés vízzel tészta állagúra keverjük. Összekeverjük a zöldségekkel, és a kendermaggal, ízesítjük sóval, majd még egyszer jól átkeverjük.

Aszalógépben megaszaljuk. Vékonyra kell nyújtani, és teljesen megszárítani.

Így néz ki a zöldséges massza, miután apróra daraboltuk a hozzávalókat.

Az őrölt lenmag vízzel összedolgozva pedig így fest (ez mondjuk nem annyira guszta így ránézésre). Addig kell a vizet hozzáadni, és kevergetni, amíg tészta állagú nem lesz.

A kettőt összekeverve és kiterítve az aszalógép tálcáján:



Még egy kép a krékerről:



A hozzávaló zöldségeket tetszőlegesen lehet módosítani. Próbáld ki zellerrel, vagy kicsit több hagymával, vagy piros húsú paprikával.

A dió kőrözött bejegyzésében is ez a kréker szerepel.

Tovább a blogra »