Ez egy jó kis egyveleg, egy egyszerű waldorf saláta felturbózva egy kis brokkolival, és a mostanság felfedezett mézes öntettel. Bár valahol azt olvastam, hogy ha valaki mást is tesz ebbe a salátába, tegye azt bátran, de akkor már ne nevezze waldorf salátának!
| mézes-brokkolis waldorf |
Hozzávalók:
1 kis fej zeller
2 savanykás alma
1 marék dió
(egy pici rózsa brokkoli)
2 evőkanál tahini (szezámkrém)
1 evőkanál méz
1/2 narancs leve
pár csepp citrom
pici só (ez el is hagyható)
A zellert és az almát tisztítjuk (almát nem kell héjazni) és kockákra vágjuk, a dióval és a pici darabkákra vágott brokkolival együtt tálba rakjuk.
Elkészítjük az öntetet: a szezámkrémet (tahinit) kikeverjük a narancs levével, pár csepp citrommal, majd hozzátesszük a mézet. Sűrű lesz még így is, de türelmes kevergetéssel el lehet oszlatni a salátán. Mindenhová csak pici jut, ráragadva a zöldségdarabkákra, nagyon finom!
Főételnek krékerrel vagy salátaként bármi máshoz ajánlom.
Fontos!
A diót feltétlen áztasd be fogyasztás előtt legalább 1 napra! A vizet gyakran kell cserélgetni. A beáztatott diónak nincs keserű-fanyar utóíze, hanem finom roppanós, tiszta dió-ízű. Egy potlcuk-ra valaki hozott waldorf salátát, tele finom dióval, és érezni lehetett a dió fanyarságán, hogy nem volt beáztatva. Óriási a különbség!
A diót azért is kell beáztatni, hogy kioldódjanak az enzimgátló anyagok, amit nehezítik az emésztést. Ha a diót megsütöd, vagy megfőzöd, erre nincs szükség, mert hő hatására is elpusztulnak (az enzimgátlók).
