Már olvashattátok a februári programoknál, hogy február 18. és 25. között elvonulok böjtölni. Kaland lesz számomra, mert bár sokszor böjtöltem már, ezt mindig a hétköznapok sodrásában végeztem. Közben nem állt meg az élet, a munkahelyen helyt kellett állnom, és a családnak továbbra is én készítettem a reggelit, vacsorát. A lelki vonatkozását csak kevésbé vagy egyáltalán nem éltem meg. Mondanom sem kell, így nem volt könnyű.
Ez most más lesz!
1 hétig nem nyitom ki a laptopom! Nem olvasom a leveleimet, és a telefont is csak akkor veszem fel, ha a családom hív. Elvonulok egy böjttáborba a Napsugár Életházba!
Igen, mostanában (is) felgyorsult körülöttem az élet, néha úgy érzem, hogy a nagy pörgésben a legfontosabbról feledkezem meg. Időnként meg kell állni, kicsit befelé fordulni. Jó irányban haladok? Kell valakinek az, amit csinálok? Gyógyítás vagy gasztronómia? Tanítás vagy kreativitás? Mi az én utam? Tudok eleget ahhoz, hogy tanítsak? És a válaszok… bennem vannak, csak meg kell találni.
A családom biztonságban lesz, mert van egy csodás férjem, aki maximálisan helyt fog állni. Három gyerekkel nem könnyű, pontos időrendjük van, hozni, vinni őket nem csak az oviba, iskolába, hanem a délutáni programokra is.
Szerintem ha hazajövök, neki lesz szüksége egy hét elvonulásra 🙂
